Gvendolin fotói és miegymás

Doverinblue

2011-11-05T16:22:00.003Z

elmúlik

2011-09-10T00:23:00.004+01:00

Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.

Egyetlen szót vésett bele: elmúlik...!

5

2011-08-13T13:31:00.002+01:00

Nos, megvagyok, élek satöbbi, ha esetleg valakit érdekelne...csak netem nem igazán van.

Bár annyit fizetünk itt egy szobáért, mint otthon egy luxus kertes házért jakuzzival, de net nem jár hozzá. Nekünk meg egyelőre nincs kedvünk plusz 20 fontot fizetni. Na mindegy.

Legalább rájöttem, milyen jó érzés tud lenni, ha megvásárolom a DVD-t, amit este megnézek, nem lehúzom torrentről. Érdekes, egészen európai érzés: meg nem is érzem tolvajlásnak a 3-5 fontot egy Neverending Story-ért vagy egy Sweeney Todd-ért.

Mondjuk az hiányzik, hogy ha eszembe jut valami, nem szedhetem le egyből. Life is hard.

Rájöttem, hogy semmi kedvem írni, tehát csoki.

Safranek

2011-06-12T11:12:00.003+01:00

Soha nem akarlak elfelejteni, drága-egyetlen Safim.

MBTI 2.

2011-06-06T20:23:00.000+01:00

MBTI

2011-06-06T19:46:00.006+01:00

Kedves barátnémnál találtam egy jó kis tesztet, és mivel imádok ilyeneket töltögetni, neki is láttam. Tényleg nem tudom, hogy ezek ennyire profik-e, vagy csupán sablonosak, de ezt megint csak a magaménak érzem.

INFP : Jellemzés

INFP - "Gyógyítók" [ Idealisták ]

Férfi:1.5%

Nő:2.5%

Gyakoriság:2%

Jung-i funkció preferenciák sorrendje:

Domináns: (Fi) Introvertált Érzés
Kiegészítő: (Ne) Extravertált Intuíció
Harmadlagos: (Si) Introvertált Érzékelés
Alárendelt: (Te) Extravertált Gondolkodás

Idealista, kitart az értékrendje és a számára fontos személyek mellett. Mindennapjait az értékrendjéhez igyekszik igazítani. Kíváncsi, találékony, és megtermékenyítően hat egy feladat kivitelezésekor. Törekszik az emberek megértésére, és jó segítség önmaguk megvalósításában. Alkalmazkodó, hacsak ez nem fenyegeti saját értékrendjét.

(fordítás: linnalainen) forrás: http://www.myersbriggs.org

Az INFP elsődlegesen befelé fókuszálva éli az életét, ahol aszerint áll hozzá dolgokhoz, hogy mit érez velük kapcsolatban, vagy hogy hogyan illenek bele a személyes értékrendjébe. Másodlagosan kifelé fordul a külvilág felé, ahonnan az információt megérzések, ráérzések formájában fogadja be.

Az INFP-k, a többi Intuitív Érző (NF) típusnál is jobban, arra törekszenek, hogy a világot egy jobb hellyé tegyék az emberek számára. Legfőbb céljuk, hogy rájöjjenek létezésük értelmére. Mi a céljuk? Hogyan szolgálhatnák leginkább az emberiséget? Idealisták és maximalisták, akik keményen hajtják magukat előre küldetésükben, hogy elérjék azokat a célokat, melyeket kitűztek maguk elé.

Az INFP-k nagyon intuitívak más embereket illetően. Nagymértékben támaszkodnak a megérzéseikre, hogy azok vezessék őket, és ezen felfedezéseiket felhasználva folyamatosan értékek után kutatnak az életben. Szakadatlanul kutatják az igazságot és a dolgok valódi jelentését. Minden átélt élmény és minden megszerzett tudásmorzsa keresztülmegy az INFP belső értékrendjén, és ennek megfelelően kiértékelődik, hogy kiderüljön rejlik-e benne lehetőség, mely segíthet az INFP-nek meghatározni vagy pontosítani saját élete ösvényét. A cél ezen ösvény végén mindig ugyanaz – az INFP segíteni akar az embereknek és jobbá szeretné tenni a világot.

Alapvetően figyelmesek és tapintatosak lévén az INFP-k jó hallgatóság, és nyugtatólag hatnak az emberekre. Habár visszafogottak lehetnek az érzelmeik kimutatásával, nagyon mély törődést képesek érezni mások iránt, és őszintén érdeklődnek az emberek iránt. Ez az őszinteség érezhető, ami értékes baráttá és bizalmassá teszi az INFP-t. Egy INFP meglehetősen szívélyes tud lenni azokkal, akiket jól ismer.

Az INFP-k nem szeretik a konfliktust, és bármit megtesznek, hogy elkerüljék. Ha szembe kell vele nézniük, akkor mindig az érzelmeik felől közelítik meg. Konfliktushelyzetben az INFP-k számára elhanyagolható, hogy kinek van igaza és ki téved. Arra összpontosítanak, hogy a konfliktus hatására hogyan éreznek, és tényleg nem törődnek vele, hogy igazuk van-e vagy sem. Nem akarják magukat rosszul érezni. Ezen tulajdonságuk miatt olykor ésszerűtlennek és logikátlannak tűnnek konfliktushelyzetben. Másrészről az INFP-k nagyon jó közvetítők tudnak lenni, és jellemzően jók a mások közötti konfliktusok elsimításában, mert ösztönösen megértik mások nézőpontját és érzéseit, és őszintén segíteni akarnak.

Az INFP-k alkalmazkodóak és lazák, amíg egy számukra fontos nézetüket meg nem sértik. Ha az értékrendjüket fenyegetve érzik, az INFP-k agresszív védelmezőkké válhatnak, és ilyenkor szenvedélyesen küzdenek az ügyükért. Amikor egy INFP magáénak érez egy olyan feladatot vagy munkát, ami érdekli, az általában „üggyé” válik számára. Habár nem a részletek emberei, minden lehetséges részletre elszántan és lelkesen figyelnek, amikor az „ügyüket” viszik előre.

Amikor az élet mindennapos jelentéktelen részleteiről van szó, az INFP-k jellemzően egyáltalán nincsenek képben. Képesek hosszú ideig tevékenykedni anélkül, hogy észrevennék, hogy van egy folt a szőnyegen, de közben törődően és módszeresen letisztogatnak minden kis porfoltot a projekt füzetükről.

Az INFP-k nem szeretnek konkrét tényekkel és logikával foglalkozni. A saját érzéseikre és az emberi tényezőre összpontosított figyelmük megnehezíti számukra a személytelen döntések kezelését. Nem értik a személytelen döntéseket és nem hisznek az érvényességében sem, emiatt elég rosszul is alkalmazzák. A legtöbb INFP kerüli az objektív elemzést, bár néhányuk fejlesztette ezt a képességét, és képesek meglehetősen logikusan gondolkodni. Stressz hatására az INFP-k nem ritkán hibásan alkalmazzák a logikát haragjuk hevében, egymás után dobálózva a (gyakran pontatlan) tényekkel egy érzelmi kitörés kíséretében.

Az INFP-knek nagyon magasak az elvárásaik és maximalisták. Emiatt általában nagyon szigorúak önmagukkal, és nem becsülik magukat eléggé. Az INFP-knek problémát jelenthet csapatban dolgozni egy projekten, mert az elvárásaik gyakran magasabbak, mint a csapat többi tagjáé. Csoportos munka esetén előfordul, hogy „kontroll” problémáik vannak. Az INFP-nek figyelmet kell fordítania arra, hogy egyensúlyt teremtsen a magas elvárásai és a mindennapos élet szükségességei között. Ennek a konfliktusnak a megoldása nélkül soha nem lesznek elégedettek önmagukkal, és összezavarodnak és lebénulnak, ha arról kell dönteniük, hogy mihez kezdjenek az életükkel.

Az INFP-knek általában van tehetségük az íráshoz. Lehet, hogy szóban esetlenül és ügyetlenül fejezik ki magukat, de rendelkeznek egy csodálatos képességgel, mellyel képesek meghatározni és papíron kifejezni amit éreznek. Továbbá az INFP-k gyakran tűnnek fel a társadalmat szolgáló munkakörökben, ilyen például a tanácsadás vagy a tanítás. Azokban a szituációkban nyújtják a legtöbbet, ahol a közjó érdekében dolgozhatnak, és ahol nem szükséges hideg logikát alkalmazniuk.

Azok az INFP-k, akik az erősségeiket kihasználva élnek, nagy és csodálatos dolgokat vihetnek véghez, amiért azonban sokszor nem becsülik meg magukat. A világ néhány nagy humanista katalizátora INFP volt.

(fordítás: Kain)

Stresszes helyzetben:

Marslakónak és túlterheltnek érzi magát, előfordul, hogy a legegyszerűbb feladatot sem teljesíti a megszokott szinten.
Negatív hangulattal veszi körbe magát, úgy érzi, hiányzik a hitelesség.
Saját magával kapcsolatos kétségekkel lesz teli.
Éles kritikát és destruktív ítéleteket mond bárkivel kapcsolatban, aki kéznél van.
Késztetést érez, hogy tegyen valamit a valódi vagy elképzelt hibák kijavítására.
Minden probléma között összefüggést lát.

Stresszkezelési stratégiák:

Hagyja, hogy az események és problémák saját maguktól eloszoljanak.
Meditáljon, találjon időt és helyet, hogy reflektáljon, és újra megerősítse az alapértékeit.
Egy már létező projekthez álljon hozzá másképpen, vagy gondoljon tovább egy érdekes ötletet.
Foglalja el magát magányos tevékenységgel, menjen sétálni, főzzön magának egy jót, stb.

Ajánlott foglalkozások:

költő, festő, szabadúszó művész, zenész, író, tanár (művészet, zene, dráma), dalszerző, művészettörténész, a könyvtár munkatársa, zeneszerző, előadó-művész, művészeti kurátor, író, könyvkereskedő, karikaturista, videó szerkesztő , fényképész, filozófus, lemezbolt tulajdonosa, operatőr, jelmeztervező, producer, filozófia tanár, könyvtáros, környezetvédő, film rendező, aktivista, könyvesbolt tulajdonosa, filmrendező

Nem ajánlott foglalkozások:

üzleti életben, vezető, végrehajtó, ügyintéző, üzleti tulajdonos, felügyelő, irodavezető, üzleti elemző, pénzügyi elemző, vezérigazgató, vezérigazgató-helyettes, bíró, rendezvény koordinátor, ügyvéd, irodai dolgozó.

Erősségei egy kapcsolatban:

Gondoskodó
Érzékeny és észreveszi mások érzéseit
Lojális és elkötelezett- életre szóló kapcsolatot keres
Mások kedvében akar járni
Támogató, bátorító
Felismeri és elfogadja a másik szabadságigényét
Jól ki tudja fejezni magát
Rugalmas és sokoldalú

Gyengeségei egy kapcsolatban:

Hajlamos szégyenlős és visszafogott lenni
Nem szereti, ha az életterébe beleszólnak
Rosszul viseli a konfliktust és kritikát
Túlzott szüksége van a pozitív visszajelzésre
Nehezen lép ki egy rosszul működő kapcsolatból
Nehezen szid le másokat vagy büntet meg
Visszafogja érzelmeit
Perfekcionista
Magát okolj a problémákért

Mint szerelmi partner:
Az INFP partner nagyon lojális és elkötelezett kapcsolatában. Mivel egyik skálája az F (feeling), így fontos számára a harmónia, a érzelmek. Szüksége van rá, hogy meleg, hosszú távú kapcsolatban legyen. Ha nem egy ilyen kapcsolatban van, aktívan keresi épp, vagy a fejében teremti meg, esetleg nem realizálva egy kevésbé működő kapcsolatot.
Mivel az INFP idealista és romantikus beállítódású, hajlamos lehet rá, hogy gyakran egy "még tökéletesebb" kapcsolatról álmodozik. Előfordulhat az is, hogy a partnerébe belevetít olyan, számára fontos tulajdonságokat, ami nincs is meg a másikban. Nehézséget okoz neki, hogy a fantáziát összeegyeztesse a minden napi realitással. De mivel mély érzésű és őszintén szereti a partnerét és mivel annyira gyűlöli a konfliktusokat, lojális partneréhez és kitart egy kapcsolatban.
Az INFP-t nem igazán érdeklik az adminisztratív dolgok, mint a csekkek befizetése vagy takarítás, de ha megkérik rá őt, ügyesen teljesíti ezt a feladatot. Jól tud bánni a pénzzel is.
Problémás terület lehet, hogy nagyon nehezen viseli a konfliktusokat és kritikát, személyesen vesz minden kritikát, irracionálissá és érzelgőssé válik az ilyen helyzetekben. Számos problémát jelenthet ez, ha egy INFP-nek olyan partnere van, akinek a TJ (thinking és judging) skálái vannak. A TJ-k másokat képesek objektíven megítélni. Ha a vélemény negatív, a TJ attitűdje fenyegetőnek hathat az INFP számára, és úgy fogja érezni, hogy benne van a hiba.
Ezenkívül, az INFP F skálája miatt képtelen elegendő adatot szerezni egy jó döntés meghozatalához, így a konfliktus helyzetekben nagyon furcsán tud viselkedni. Hihetetlen stresszt él át és nem tudja, mit kellene tennie, de bármit megtesz, hogy megszabaduljon a konfliktustól. Ez irritáló, manipulatívnak tűnhet a másik számára, ami nem segíti a hosszú távú kapcsolatokat.
Az INFP-nek szüksége van saját élettérre és szabadságra, hogy azt tehesse, amihez kedve van. Magasztalni fogja azt a partnert, aki ezt tiszteletben tartja és ő is tiszteletben tartja a másikét.

eddig

2011-05-29T23:46:00.002+01:00

Annyira sajnálom a sok kihagyott helyzetet...miért nem voltam szabadabb, vidámabb, miért nem élveztem ki jobban azokat az éveket, amikor megtehettem volna?

De a legjobban az frusztrál, hogy a mában sem vagyok képes felszabadulni, pedig talán megtehetném.

Nem csoda, hogy ilyen unalmas vagyok.

Haiku

2011-05-24T18:32:00.002+01:00

Tisztában vagyok vele, hogy nem igen van ehhez tehetségem, de ezek most úgy "kijöttek belőlem".

Virágot tépni

hiheted azt, hogy helyes -

meghal kezedben.

Dongó szállt felém -

Szőrös kis teste lustán

visszhangzott bennem.

Mocskos üveglap -

Ha megtisztítod, akkor

átláthatsz rajta.

Tea gőze szállt -

manapság nem száll semmi.

Már kihűlt régen.

Hiszed, hogy érted.

De nem értesz semmihez.

Egymagad vagy csak.

Gésa lehetnél

de túl lusta vagy hozzá -

maradj hát kurva.

Paul Verlaine - Őszi sanzon

2011-05-23T20:30:00.005+01:00

Ősz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Mig éjfél

Kong, csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél

Ó, múlni már,

Ősz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)

mobil

2011-05-21T09:59:00.008+01:00

- sorház -

- ide ne parkolj -

- rejtett tej -

- royal wedding -

- passzázs -

- hát ez bizony egy szép nagy fa -

- itt van csocsó asztal -

- lábfetisizmus -

- cider -

- a 2 fontos cipők országa -

- such a lovely day, isn't it?:P -

- such a lovely day, isn't it?2 :P -

- taplings road -

- guinness -

- lábfetisizmus 2 -

- "épp itt volt az ideje" -

- cicaaaaaaaaaaaaaaaah -

Turistafotók Winchesterből

2011-05-09T20:59:00.009+01:00

Oscar Wilde: A csalogány és a rózsa

2011-05-08T14:29:00.004+01:00

- Azt ígérte, táncol velem, ha piros rózsát viszek neki – kiáltott fel a diák – csakhogy az én kertemben nincs egyetlen szál piros rózsa.

Hallotta ezt a csalogány fészkében, az örök

zöld tölgy mélyén és kinézett a levélréseken át és elcsodálkozott.

- Nincs a kertemben egyetlen szál piros rózsa! – kiáltott fel a fiú és szép szeme megtelt könnyel. – Milyen apróságokon múlik is a boldogság! Olvastam mindent, amit a bölcsek írtak, ismerem a tudományok titkait, mégis tönkremegy az életem egyetlen szál piros rózsa miatt.

- Végre egy hűséges szerető – mondta a csalogány. – Róla énekeltem minden éjszaka, bár nem ismertem; róla meséltem minden éjszaka a csillagoknak és most itt áll előttem. Haja sötét, mint a bimbózó jácint, ajka piros, mint a vágy rózsája; de a szenvedély olyan halovánnyá tette az orcáját, mint a sápadt elefántcsont, és a szomorúság rányomta bélyegét a homlokára.

- A herceg bált ad holnap éjszaka – suttogta a diák – és az én szerelmem ott lesz a társaságban. Ha viszek neki egy szál piros rózsát, hajnalig velem táncol. Ha viszek neki egyetlen szál piros rózsát, a karomban tarthatom, és ő majd ráhajtja a fejét a vállamra és a kezét kezembe zárom. De nincs piros rózsa a kertemben, így hát magamban fogok ülni és ő majd elsuhan mellettem, rám se pillant és a szívem meghasad belé.

- A leghűségesebb szerető, kétségtelenül – mondta a csalogány. – Amiről én énekelek, azt ő végigszenvedi; ami nekem öröm, neki gyötrelem. Bizony, csodálatos a szerelem. Értékesebb a smaragdnál, drágább a drága opálnál. Gyöngyön és gránátalmán meg nem vásárolható, nem is árulják a vásártereken. Nem kapható a kereskedőknél, nem is lehet lemérni az arany-mérlegen.

- A zenészek fenn ülnek majd a karzaton – mondta a diák – játszanak a húros hangszereken és az én szerelmem táncolni fog a hárfák és a hegedűk hangjára. Táncolni fog, olyan lebegőn, hogy a lába nem is érinti majd a földet és a tarkaruhás udvaroncok tolonganak körülötte. De velem, velem nem táncol, mert nem viszek neki piros rózsát – és leborult a fűre és kezébe temette arcát és sírt.

- Miért sír? – kérdezte a kis zöld gyíkocska, míg farkával egyensúlyozva elsurrant mellette.

- Vajon miért? - kérdezte a pillangó, aki ide-oda táncolt a napsugárban.

- Vajon miért? – suttogta szomszédjának lágyan, halkan a százszorszép.

- Egy szál piros rózsáért sír – mondta a csalogány.

- Egy szál piros rózsáért? – kiáltották. – Milyen nevetséges! – És a gyíkocska annyira cinikus volt, hogy hangosan is felnevetett.

De a csalogány átérezte a diák szomorúságának titkát, és némán üldögélt a tölgyfán és a szerelem misztériumán gondolkozott.

Aztán egyszerre csak széttárta barna szárnyait és a levegőbe emelkedett. Mint az árnyék suhant át a ligeten, mint az árnyék lebegett a kert fölött.

Gyönyörű rózsafa állt a pázsit közepén, amikor megpillantotta, leereszkedett hozzá és megült az egyik ágán.

- Adj egy szál piros rózsát – szólította meg – és én elénekelem érte a legszebb dalt, amit csak tudok.

De a rózsafa megrázta a fejét.

- Az én rózsáim fehérek – felelte – fehérek, mint a tenger tajtéka, fehérebbek, mint a hegycsúcsokon a hó. De menj a bátyámhoz, aki a vén napórát fonja körül, ő talán megadja neked, amit kívánsz.

Így a csalogány átrepült ahhoz a rózsafához, amelyik a vén napórát fonja körül.

- Adj egy szál piros rózsát – szólt hozzá – és én elénekelem érte a legszebb dalt, amit csak tudok.

De a rózsafa megrázta a fejét.

- Az én rózsáim sárgák – felelte – sárgák, mint a hableány haja, aki borostyán trónusán ül, és sárgábbak a réten virágzó nárciszoknál, mielőtt levágja őket az arató sarlója. De menj a bátyámhoz, aki ott hajt a diák ablaka alatt, ő talán megadja, amit kívánsz.

Így a csalogány odarepült ahhoz a rózsafához, amely a diák ablaka alatt nőtt.

- Adj egy szál piros rózsát – szólt hozzá – és én elénekelem érte a legszebb dalt, amit csak tudok.

De a rózsafa megrázta a fejét.

- Az én rózsáim pirosak – felelte – pirosak, mint a galamb lába és pirosabbak a nagy korall legyezőknél, amelyek az óceán üregeiben lengedeznek. De a tél megdermesztette nedveimet, a fagy elpusztította bimbóimat és a vihar letördelte ágaimat, nem lesznek rózsáim ebben az egész esztendőben.

- Csupán egyetlen szál piros rózsát szeretnék – kiáltotta a csalogány – egyetlen szál piros rózsát! Hát nincs mód rá, hogy megkaphassam?

- Van egy módja – felelte a fa – de az olyan rettenetes, hogy el sem merem mondani.

- Mondd csak – szólt a csalogány – nem félek.

- Ha piros rózsát szeretnél – mondta a fa – magadnak kell elővarázsolnod énekeddel a holdfényben és önnön szíved vérével kell majd megfestened. A kebledet tövisnek szegezve kell énekelned. Teljes éjszaka kell így énekelned, és a tövisnek át kell szúrnia a szívedet, és eleven vérednek át kell ömlenie az én ereimbe és véremmé kell válnia.

- A halál nagy ár egy piros rózsáért – kiáltotta a csalogány – és az élet mindenkinek drága kincs! Olyan jó elüldögélni a zöld erdőben és figyelni a napot aranyszekéren és a holdat gyöngyös kocsiján. Édes a galagonya illata, édes a völgyben rejtőző harangvirág és dombokon nyíló hangafű. De a szerelem többet ér, mint az élet, és mi egy madár szíve az emberi szívhez képest?

Ezzel széttárta barna szárnyait és a levegőbe emelkedett. Mint az árnyék suhant el a kert fölött, s mint az árnyék lebegett végig a ligeten.

A diák még mindig ott feküdt a fűben, és szép szemében még fel se száradtak a könnyek.

- Légy boldog – kiáltotta a csalogány – légy boldog; megkapod a piros rózsát! Életre hívom énekemmel a holdfényben és önnön szívem vérével festem meg. Viszonzásul annyit kérek csupán, hogy hűséges szerető légy, mert a Szerelem bölcsebb, mint a Bölcselet, márpedig az igen bölcs, és erősebb a Hatalomnál, pedig az nagyon erős. Lángszín a szárnya és a teste is mint a láng. Ajka édes, mint a méz és lehelete akár a tömjén.

A diák fölnézett a fűből, oda hallgatott, de nem értette, mit mond neki a csalogány, mert csak olyasféle dolgokról tudott, amelyekről a könyvek beszélnek.

De a tölgyfa megértette, és elszomorodott, mert nagyon szerette az ágai közt fészkelő kis csalogányt.

- Énekelj nekem még búcsúzóul – suttogta – nagyon egyedül leszek majd nélküled.

A csalogány énekelt hát a tölgyfának és a hangja olyan volt, mint az ezüstkoporsóból felcsengő vízcsobogás. És amikor befejezte a dalt, a diák felkelt és elővette zsebéből jegyzőfüzetét és irónját.

- Kétségtelenül van forma-érzéke – mondta magában, míg keresztülsétált a ligeten – ezt nem lehet tagadni; de vajon mit érez közben? Attól tartok, semmit. Nyilván olyan, mint a legtöbb művész; merő stílus, őszinteség nélkül. Nem áldozná fel magát másokért. Csak a zenével törődik, hiszen tudnivaló, hogy minden művészet önző. Mégis el kell ismerni, akad néhány szép hangja. Milyen kár, hogy nem jelentenek semmit se és nincs gyakorlati értékük! – Azzal bement a szobájába, lefeküdt keskeny szalmaágyára és elgondolkozott szerelmén, és nemsokára elnyomta az álom.

Amikor pedig a hold fönn ragyogott az égen, a csalogány odarepült a rózsafához és a tövisnek feszítette keblét. Egész éjszaka énekelt tövissel a keblében és a hideg kristályos hold lehajolt hozzá és úgy hallgatta. Egész éjszaka énekelt és a tövis egyre mélyebben és mélyebben fúródott keblébe és a szíve vére egyre apadozott.

Előbb a szerelem ébredéséről dalolt egy fiú meg egy fiatal lány szívében. És a rózsafa legfelső ágán virágba szökkent egy csodálatos rózsaszál, úgy tárta ki egyik szirmát a másik után, ahogy egyik dal követte a másikat. Eleinte halovány volt, mint a köd a folyó felett – halovány, mint a hajnal lába és ezüstös, mint a virradat szárnya. Mint a rózsa árnyéka az ezüst tükörben, mint a rózsa árnyéka a víz színén, olyan volt ez a rózsaszál, amely a fa legfelső ágán virágba szökkent.

De a fa rákiáltott a csalogányra, hogy szegezze mellét erősebben a tövisnek. – Szorosabban, kis csalogány – kiáltotta a fa – vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa!

S így a csalogány még erősebben nekifeszítette keblét a tövisnek és egyre hangosabban és hangosabban énekelt, mert a szenvedélyről dalolt, amely egy férfi és egy hajadon lelkében születik.

És enyhe pír öntötte el a rózsa szirmait, ahogy a vőlegény arca elpirul, amikor megcsókolja menyasszonya ajkát. De a tövis még nem hatolt a csalogány szívébe s így a rózsa bimbós belseje fehér maradt, mert csak egy csalogány szíve-vére festheti karmazsinpirosra egy feslő rózsa szirmait.

És a fa rákiáltott a csalogányra, szorítsa magát jobban a tövishez. – Szorosabban, kis csalogány – kiáltotta a fa – vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa!

S így a csalogány még erősebben feszítette keblét a tövisnek és a tövis belefúródott a szívébe és a szegény madarat gyötrelmes, vad kín járta át. Keservesen, egyre keservesebben fájt a seb, vadul, egyre vadabbul szállt az ének, mert a csalogány a szerelemről dalolt, amelyet beteljesít a halál, a szerelemről, amely nem hal meg a sírban.

És a csodálatos rózsaszál karmazsinpiros lett, mint a keleti égbolt rózsája. Karmazsinpiros volt a szirmok koszorúja és karmazsinpiros volt, mint a rubint, a rózsa zárt szíve.

De a csalogány hangja elgyengült, kis szárnya megereszkedett és szeme elhomályosult. Halkabban, egyre halkabban énekelt és úgy érezte, valami összeszorítja a torkát.

S akkor utoljára még egyszer felcsapott a dal. Hallotta a fehér hold is, és megfeledkezett a virradatról s fenn vesztegelt az égen. Hallotta a piros rózsaszál, s átjárta a reszketeg gyönyörűség és a hideg hajnali levegőben kitárta szirmait. A visszhang elvitte a dombok közé bíbor barlangüregébe és felébresztette álmukból az alvó pásztorokat. Végiglebegett a dal a folyó nádasain és a nádasok elvitték üzenetét a tengernek.

- Nézd, nézd – kiáltott a fa – kivirult a rózsa! – de a csalogány nem válaszolt, mert holtan feküdt a magas fű között, tövissel a szívében.

A diák meg kinyitotta délben az ablakát és kinézett rajta.

- Ejnye, milyen csodálatos szerencse – kiáltott fel – egy piros rózsa! Egész életemben nem láttam még hozzá foghatót. Olyan szép, hogy bizonyosan valami hosszú latin neve van – s kihajolt és leszakította

Aztán föltette kalapját és átszaladt a professzor házába, kezében a rózsával.

A professzor lánya a tornácon ült és kék selyem fonalat gombolyított egy csévére, míg kutyuskája a lába előtt hevert.

- Megígérte, hogy velem fog táncolni, ha hozok egy szál piros rózsát – kiáltotta a diák. – Íme, itt a világ legpirosabb rózsája. Tűzze ma este a szíve fölé és ha majd együtt táncolunk, ez a rózsa el fogja mondani, mennyire szeretem magát.

- De a lány arca elborult. – Félek, nem illik a ruhámhoz – válaszolta – különben is a kamarás unokaöccse néhány igazi drágakövet küldött nekem és mindenki tudja, hogy a drágakő többet ér, mint a virág.

- Szavamra, maga nagyon hálátlan – mondta haragosan a diák; és kihajította a rózsát az utcára, egyenesen a kerékvágásba és egy kocsi máris keresztülgázolt rajta.

- Hálátlan?! – mondta a lány. – Maga meg goromba, ha éppen tudni akarja; és végre is, mi maga? Csak egy diák. Aligha van ezüstcsatos cipője, mint a kamarás unokaöccsének – azzal fölkelt a székről és bement a házba.

Milyen buta dolog a szerelem – mondta távozóban a diák. – Félannyi haszna sincs, mint a logikának, mert nem bizonyít be semmit és mindig olyat ígér, ami nem következik be, és elhiteti velünk, ami nem igaz. Szó ami szó, semmi gyakorlati haszna, s mivel korunkban fő a gyakorlatiasság, visszatérek a bölcselethez és a metafizikát fogom tanulmányozni.

Visszatért hát szobájába, elővett egy nagy poros könyvet és belemerült az olvasásba.

-

2011-05-03T23:29:00.005+01:00

Újra itt.

Újra magamban.

Újra gondolatok, fájóak, hasogatóak, emésztőek. Remények, álmok, hiúságok, megbánás, félelem, bizonytalanság, rettegés. Elkeseredettség, s néha teljes nyugalom...csupán pár röpke pillanatra - csak hogy tudjam, mi is hiányzik - , álmélkodás, rácsodálkozás, őszinte mosoly. Erős vagyok. Biztonságban vagyok, bizonygatom magamnak. Boldogság, megelégedettség.

Hiány.

De minek a hiánya?

Semmi nem változik, minden nap ugyanaz, minden perc ismétli önmagát. Mindig ugyanazok a hibák. Újra és újra, folyamatos nyomás, a válladra nehezedik, lélegezni sem enged. Nem látod az ég vidám felhőit, a napsugár táncát a fiatal levelek almazöld élein, csupán cipőd hangtalan kopogása visszhangzik túlzsúfolt elmédben. Csak az aszfaltra ragadt mocskot látod.

Te vagy a hibás.

Most mit fogsz tenni? Tudod egyáltalán mit akarsz? Merre haladsz? De legfőképpen ismered-e az utat, melyet most taposol? Látod? Érzed? Figyelsz rá?

Nincs megoldás. Álmokban élni a legnagyobb bűn, melyet magad ellen elkövethetsz: elsorvaszt, eltérít, megbódít. Lelked még megmaradt darabkáit az éj látomásai után helyrehozni lehetetlen.

De meg kell próbálni.

Hiszen jól tudod, hogy mindez hazugság.

légy van a levesben

2010-08-31T15:11:00.007+01:00

Remek, végre néhány képet feldobtam a netre...ha nem lennék ilyen lusta, már a domainem is meglenne.

http://goczanszilvia.atw.hu/

Sade

2010-07-12T18:01:00.003+01:00

Every Word

(Love is what the word was)

I saw a picture
How could you be so careless
How could you have done that to us
And I write this letter
I send it all back to you
And every word you said

In there every word, oh oh oh oh
How could you have done that to us

You treated me like a stranger
And all the time I was loving you
All your slick moves
They were once innocent moves
I wanted to look up to you
I really trusted you
And every word you said

In there every word, oh oh oh oh
How could you have done that to us

(Love is what the word was)

I was loving you like a child
All the time you were smiling
The same smile
I was loving you like a child
I really trusted you

Every word you said
Every word you said
(Love is what the word was)

Every word you said
Every word you said
(Love is what the word was)
(Love is what the word was)

Every word you said
Every word you said

I was loving you like a child
All the time you were smiling
The same smile
I was loving you like a child
I really trusted you

Every word you said
Every word you said
(Love is what the word was)
I send it back to you, yeah
(Love is what the word was)

Every word you said
Every word you said
(Love is what the word was)
I send it all back to you, yeah
(Love is what the word was)

Radnóti Re

2010-04-28T18:12:00.000+01:00

Radnóti Miklós: Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? A tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.

Sakura

2010-04-20T14:02:00.003+01:00

Csodálatos a magyarítása, de akkor is...:)

My japán neved is Sakura (cseresznyevirág).

Neked mi a japán neved?

(Created with Rum and Monkey's Name Generator Generator.)

Selmec 2010

2010-04-19T20:26:00.012+01:00

Végre itt vannak a képek, lehet őket nézegetni itt!

Innen meg letölthetőek ZIP fájlban.

Háromszoroshurrá! Izé, Vivát...

Firka project

2010-03-31T14:58:00.011+01:00

Főiskolai jegyzetek. Én ilyenekkel szórakoztatom magam a roppant izgalmas előadásokon.

Wohoo

Teknősállat

Tanár I.

Tanár II.

Nórié

Papucsállatkák

P

Macs

Levélvagymi

Kukac

Krokodil

Káosz

DoubleHamm

Folyamat

EA

Mellettem ülő csoporttárs

Csirke

márc.

2010-03-09T14:47:00.002Z

Hú, elmúlt a február is. Hál' Istennek. Elegem van a hidegből-szélből-latyakból....fúúúúj, rosszul vagyok tőlük. Meleget akarok, napot, madárcsicsergést.
Különben is flittyflattyflutty!

1. Az én kutyám Gyereide!
Szerelmes vagyok, de kibe?

2. Hogyha lopnék kókuszdiót,
Nem mondanám meg, hogy ki vót.

3. A legnagyobb tragédia:
Anyukámnak nincsen fia.

4. E'múttam már régen hatvan,
Mégsem evett meg a Batman.

R. Lálálálálálá lila liba, lálálálálááá.
Lálálálálálá csiga-biga, lálálálálááá.
Lálálálálálá cica-mica, lálálálálááá.
Lálálálálálá csiga-cica, lálálálálááá.

5. Van rajtam egy kockás szoknya,
Nem vagyok még hozzászokva, lálálá.

6. Vettem tegnap kettő kutyát,
Jobb lett vóna egy jó nyugágy, jajj.

7. Balettcipőm nincsen nekem,
De ha lesz, én fő nem veszem.

8. Hogyha három lábam vóna,
Valószínű tudnék róla.

Dolák-Saly Róbert

Prague

2010-01-18T12:00:00.005Z

Végre ide is eljutottunk. Rettentő hideg volt, így ezt csak folyamatos sörözéssel, becherovkázással és forralt borozással lehetett túlélni. Túléltük.

2009-12-30T14:37:00.000Z

Meeting you was fate, becoming your friend was choice, but falling in love with you was completely out of my control.

A jó fotó…

2009-11-30T15:14:00.004Z

Fotózni mindenki szeret. Az emberek nagy része hobbiként tekint erre a művészeti ágra, azonban a lelkes amatőrök rengeteg hibát vétenek, melyekről nem is tudnak. Azonban ha néhány egyszerű dologra odafigyelünk, mielőtt lenyomjuk az exponáló-gombot, látható javulást, s így érezhetően jobb és szebb képeket készíthetünk.

Jelen bejegyzés a gyakran elkövetett a hibákat veszi számba, illetve a kiküszöbölésükre igyekszik megoldásokat ajánlani.

Mióta a filmes fényképezőgépek helyét átvette a digitális technika, s így szinte mindenki számára elérhetővé vált a fotózás, mint kedvelt szabadidős tevékenység, az önmagukat ’jó fotósoknak’ tartó emberek száma drasztikusan megugrott. Manapság a technika adta lehetőségekkel sokkal könnyebb dolgunk van, így a hibáinkra sem figyelünk eléggé: sokszor csak legyintünk, hogy „nem baj, megy a lomtárba, vagy esetleg rendbe hozom photoshoppal”.

Pont ez a hozzáállás az oka annak, hogy annyi felesleges kép születik, és gyűlik folyamatosan a merevlemezünkön. Képeink többségét soha nem nézzük újra, hiszen nem látunk bennük semmi pluszt.

A legegyszerűbb, olcsó fényképezőgépekkel is lehet nagyon jó, értékelhető képeket készíteni. Ahogy a mondás tartja: „A jó fénykép 60%-a fény, 20%-a tudás és 20%-a szerencse”. Amennyiben barátainkat, szeretteinket (vagy akár saját magunkat) szeretnék lefotózni, az első dolog, és egyben a legfontosabb, amire figyelnünk kell: a fény. Természetünknél fogva a napot tartjuk a legtermészetesebbnek, így ha lehet, igyekezzünk szabad térben fényképezni. Figyelnünk kell azonban a nap állására: a délben készült képeken az árnyékok erősek, feketék lesznek, mivel fényforrásunk 90^O-os szögben áll. Ha a délelőtti vagy délutáni órában fotózunk, képünk jobb lesz, mivel modellünk úgynevezett szórt fényt kap, és az árnyékok nem lesznek túlsúlyosak. Csak akkor használjuk vakut, ha az feltétlenül szükséges, és akkor is ügyeljünk arra, hogy modellünket ne vakítsuk meg azzal, hogy 10 cm-ről az arcába villantunk.

A második dolog a kompozíció, ami a tér megfelelő elosztását jeleni. Tanítani szinte lehetetlen, azonban rengeteg gyakorlással kifejlődik az emberben egyfajta képi látásmód. Addig is létezik egy támasz, mégpedig az aranymetszés szabálya: ez annyit tesz, hogy a leképezni kívánt dolgot képünk felső harmadába helyezzük. Törekedjünk arra, hogy a teret töltsük ki, közelítsünk rá a témánkra! Fontos még, hogy a főtémánkat és a hátteret jól elkülönítsük. Ha ez nem így történik, képünk kusza, kaotikus benyomást kelt. A témánk kiemelését komolyabb gépeknél a megfelelő mélységélesség beállításával, egyszerű kompaktok esetében a témára való ráközelítéssel tudjuk megoldani.

Általában a jó fénykép készítésének alapja az egyszerűsítés: tehát el kell döntenünk, hogy miről szóljon a képünk, majd azt összefüggésbe kell hoznunk a környezettel. Számtalan praktikus dolog létezik a kép egyszerűsítésére:

- Sétálj jobbra vagy balra, térdelj, vagy feküdj le, mássz fel egy magasabb helyre, vagy emeld a fejed fölé a gépet, hogy ezzel is eltüntesd a nem kívánatos elemeket a háttérből,

- Zoomolj rá, vagy menj közelebb a témához, hogy elvond a zavaró részletekről a figyelmet.

Dolgok, amelyek elkerülésére ügyelj:

-Csatolások: a háttér egybemosása a témával. Például egy hatalmas pálmafa nő ki a modelled fejéből.

- Több figyelemfelkeltő elem egy képen. Például két ember a képen, és mindkettőjük a kamerába bámul de úgy helyezkednek el, hogy nem egy párt alkotnak.

- Kaotikus hátterek: a hátterek rengeteg részlettel és kontraszttal csak elvonják a témáról a figyelmet.

- Levágások: Fél emberek ill. félbevágott témák általában nem mutatnak jól a képen. Ha csak az alany egy részét szeretnéd szerepeltetni a képen, ügyelj arra, hogy ne izületnél vágd le a képet. Általában a combtól felfelé szereplő alak jobban mutat, mint a térdnél illetve csípőnél elvágott.

Dióhéjban ennyit szerettem volna írni, és ha a fenti tanácsok néha eszünkbe jutnak, biztos vagyok benne, hogy élvezhetőbb képeket készíthetünk. Mert nagyon jó érzés az, ha képeink mutogatása után dicséretet kapunk. Ne legyünk lusták: legalább egy picit figyeljünk oda arra, amit éppen csinálunk.

Kreativitás

2009-09-25T22:50:00.003+01:00

A kreativitás az a minőség, amit a cselekedeteidbe viszel. Ez egyfajta hozzáállás, egy belső megközelítés - egy más szemléletmód... Nem lehet mindenki festőművész - de nincs is erre szükség. Ha mindenki festő lenne, csúnya lenne a világ; nehéz lenne élni benne. És táncos sem lehet mindenki, arra sincs szükség. De mindenki lehet kreatív.
Bármit is csinálsz, ha azt örömmel, szeretettel csinálod, ha cselekedetedet nem pusztán gazdasági megfontolások vezérlik, akkor az kreatív lesz. Ha a cselekedeted képes valamiféle fejlődést elindítani benned, ha növekedni tudsz általa, akkor az spirituális, akkor az kreatív, akkor az isteni.
Minél kreatívabb vagy, annál közelebb kerülsz Istenhez. A világ összes vallása azt állítja, hogy Isten a teremtő. Én nem tudom, hogy ez így van-e vagy sem, egy dolgot viszont tudok: minél kreatívabb vagy, annál inkább istenivé válsz. Amikor a kreativitásod a tetőfokára ér, amikor az egész életed kreatívvá lesz, akkor Istenben élsz. Tehát minden bizonnyal ő a teremtő, mert mindig az alkotó emberek kerültek hozzá a legközelebb.

Szeresd, amit csinálsz. Légy meditatív, amíg csinálod - bármi legyen is az!

Osho

zöld

2009-06-02T15:40:00.001+01:00

"Ne pazarolják idejüket féltékenykedésre. Egyszer elkésnek vele, másszor meg még korai. A verseny hosszú, és a végén kiderül, hogy magad voltál az ellenfél."
Kurt Vonnegut

Idő

2009-05-27T17:12:00.002+01:00

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget - a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes. "

(Veronica A: Schoffstall)

2009-05-13T14:55:00.003+01:00

Ezt most találtam a neten és 5 perce ezen röhögök...valami hülye picsát olt egy blogger:

"Az ne tévesszen meg, h most jó tervezgetni a jövőt, mert az a dalai lámával is jó lenne, mert önmagában a jövő tervezgetése érdekes elfoglaltság, de nem feltétlenül társas cselekedet."

Mekkora igazság! :D

Fontos Dolgok

2009-02-11T16:22:00.004Z

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről
beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve
összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak
tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem,
többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel
lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai
vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit
az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis
megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló
tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem
értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem
sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok
nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

Stephen King

kriszmász

2008-12-24T15:52:00.005Z

Heh.
A szeretet ünnepe.
Szerény véleményem szerint inkább egy hatalmas átbaszás, amikor az emberek kötelező érvényűnek tartják a megjátszott boldogságot, örömet és szeretetet. Érdekes nézni az utcán az arcokat: még ha valaki véletlenül mosolyog is, a a szeme komor marad. Hajtás, tolongás, pénz-kuporgatás (és felesleges szórás), idegeskedés...az egyedülállóknak tömény szomorúság, a családos embereknek fel nem fogott és meg nem becsült élmény. Igen. Ez a karácsony.
Gyűlölöm az egészet.
Színjátszás.
Ha üres és szomorú vagyok, miért nem mutathatom?
Ha egyedül akarok lenni, miért nem hagyják?
Elvileg azzal kéne töltened az ünnepet, akit a legjobban szeretsz a világon. Aha.
Bárcsak rég vége lenne már.

A Bolond

2008-11-28T09:55:00.002Z

Egy bolond mindig bízik. Egy bolond minden negatív tapasztalata ellenére folyton csak bízik. Becsapod, ő mégis megbízik benned. Újra becsapod, ő továbbra is megbízik benned. Megint becsapod, és ő még mindig bízik benned. Aztán azt mondod: "ez egy bolond, ez semmiből nem tanul." Az ilyen ember bizalma hihetetlenül nagy - senki meg nem ronthatja.
Légy bolond a taoista értelemben, a zen szellemében. Ne építs falat magad köré a tudásból. Akármilyen élmény ér, hagyd, hogy megtörténjen, azután hagyd magára. Mindig tisztítsd ki az elméd, újra meg újra. Halj meg minden pillanatban a múlt számára, hogy a jelennel, az "itt és most"-tal maradhass, mint egy újszülött csecsemő. Az elején nagyon nehéz dolgod lesz. Mindenki ki fog használni... de hadd tegyék. Szegény fickók... Még ha megtévesztenek is, becsapnak, kirabolnak is... hagyd, hogy megtörténjen, mert az, ami tényleg a tiéd, soha nem lehet másé. Azt, ami valóban a tiéd, senki nem rabolhatja el tőled. Ha nem hagyod, hogy ezek az élethelyzetek beszennyezzenek, akkor megjelenik számodra a lehetőség, hogy legbelül eggyé válj önmagaddal. A lelked mindinkább kikristályosodik.

Osho

Porcelán

2008-11-12T11:34:00.004Z

Nem jó ez így. Nagyon nem jó. Nem tudok szabadulni önmagamtól, és roppant kellemetlen önmagammal lenni. Nem lehet nem a múltban élni, képtelen vagyok elszakadni attól, aki voltam egykor: talán egy jó ember. De ma már máshogy van, megváltozott minden, a világ kifordult, és vele fordultam én is…de akkorát, hogy hatalmasat estem, és nagyon megütöttem magam. Kusza képek torlódnak bennem, de a kép nem áll össze, csak egy zagyva egyveleg kavarog, majd újra apró darabjaira hullik minden. A fejem fáj, émelygek, de csak azért is tovább rombolom a testem és az elmém, hisz úgysincs értelme építkezni, ha az alapok hazugságokon nyugszanak. És minden hazugság: az egész életem egy elbaszott hazugság, egy vicc, amitől lehetetlenség szabadulni.

Menni kell, tenni valamit, mintha léteznél, habár olyan jól tudod, hogy csak önmagad árnya vagy, és nem fejlődhetsz, nem alkothatsz semmit, míg újra nem vagy képes nyugtatók nélkül mosolyogni.

Mert igenis előfordulhat, hogy egyedül nem lehetséges. A semmiből nem lehet várat építeni, még ha azt is hiszed, hogy neked menni fog.

Mégis mit tegyen az ember, mikor érzi, hogy valami végleg elromlott? Mikor azokat a jellemzőit veszíti el pillanatok alatt örökre, amelyekért valaha szeretve volt? Hogyan találja meg önmagát újra, mikor, ha magára, magába néz, egy antipatikus vadidegent lát? Egy olyan valakit, akit legszívesebben messziről elkerülne…de nem teheti, hiszen benne létezik. Ha már rég óta nem is él.

Pedig próbál, tényleg igyekszik mindent megtenni azért, hogy visszakaphassa régi valóját. Vagy legalább egy elfogadható újat találni.

De nem megy.

A tükörből egy gonosz, felületes, őszintétlen és hideg ember néz vissza.

De hát van ez így.

Veszett Idők

2008-10-09T16:04:00.002+01:00

Közhelyek. Ennyire vagyok képes. Művész vagy. Azt hiszed? Úgy gondolod, majd az lehetsz? Hülye vagy! Te? Mit képzelsz magadról? Tehetség? Nem. Nem. Gyermeteg lelkedben talán még élnek ezek a fogalmak: művész, tehetség. Azután rá kell jönnöd, mikor már öreg-szagod és járókereted lesz, hogy semmit sem értél el, semmi maradandót nem alkottál...Értelme sem volt tán az egésznek. Mit tudod te? Már nem is érdekel. Már rég nem töprengsz az élet nagy kérdésein. Már csak a halált várod. Voltál egyáltalán boldog valaha? A tanulóéveid könnyed kacajai, a pároddal töltött csodás esték, gyermeked első lépései...Szerinted ezekért megérte a sok szenvedés: a kegyetlen tanárok megalázásai, az első éjszaka fájdalma, a szülés gyötrelme? „Már csak a szépre emlékezem” – hát, én ebben nem vagyok olyan biztos. Újabb közhely. Szép teljesítmény! Brávó! Te szerencsétlen! Miért nem vagy képes valami egyedi, valami különleges létrehozására? Egy szánalmas idióta vagy, aki azt sem érdemli meg, hogy éljen! Mi? A szerelem? Azt hiszed, az segít valamin? Az nem gyógyír, de legyen igazad: az tényleg csodálatos dolog. Ja, szép. És mikor a Kedves eldob egy szebbért, jobbért, okosabbért? Az milyen érzés? Nem, nem érted, mit akarok neked mondani. Persze, minden tud szép lenni ideig-óráig. De nem tovább. Ez nem tiszta pesszimizmus, egyáltalán nem az. Gondolkozz el ezen egy picit. Bár, nem vagyok benne biztos, hogy képes vagy rá. Az elmúlt egy évben annyit öregedtem, mint más talán egész élete alatt nem. De az is lehet, hogy öregen születtem. Igen, mondhatod, hogy beképzelt vagyok s önhitt. Nem hiszem, hogy igazad van. Hiszen nem ismersz. Talán senki sem ismer. De mit számít ez? Teljesen érdektelen vagyok, olyan, mint bárki más, talán butább is egy kicsit. Nem tudom. És nem is igazán érdekel. De te! Te próbálj meg kitörni, tégy valamit! Isteni tehetség, átkozott szerencse, mit tudom én, de neked tudnod kell! Soha senkit nem fognak érdekelni a kifogásaid, így sikered tiszavirág-életű lesz. Dolgozd, szenvedd végig az életed, de ne hidd, hogy a tisztességes munka meghozza gyümölcsét! A gyümölcs rohadt és férges: a konkurenciát fejbe kell lőni, az embereket kihasználni, s eldobni. Igen. Akkor talán lehetsz valaki. Tessék? Hogy én miért nem így éltem? Mondtam, öreg vagyok már.

Az én időmben még nem így ment ez az egész.

2003. április 19.

13

2008-09-23T17:56:00.006+01:00

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.

Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni.

Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti azt, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.

Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.

A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.

Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.

Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!

Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.

Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

Gabriel García Márquez

No Comment

2008-09-22T14:08:00.003+01:00

- Õk azt mondták: Õrületbe estél Õmiatta, akit szeretsz.
Én azt mondtam: Az élet ízét csak a bolondok ismerik.
Jáfíi: Raúd Al Radzsákín -

/És igen, elmondhatom, hogy az Élet nem túl finom./

Előttem az élet...

2008-09-22T14:02:00.002+01:00

"- Élhet az ember szeretet nélkül, Hamil úr? Nem válaszolt. Ivott egy kis mentateát, ami nagyon egészséges. Hamil úr egy idõ óta mindig szürke dzsellabát hordott, nehogy mellényben érje az elszólítás. Rám nézett, és csak hallgatott tovább. Biztos azt gondolta, hogy én még tizenhat-éven-aluliaknak-nem-ajánlott vagyok, és vannak dolgok, amikrõl nem kell tudnom. Akkoriban hét- vagy talán nyolcéves lehettem, nem tudom pontosan megmondani, mert nem voltam beszületésiévezve, amint majd kiderül, ha jobban megismerjük egymást, és gondolják, hogy érdemes.
- Miért nem válaszol, Hamil úr?
- Nagyon fiatal vagy, és jobb, ha nagyon fiatal korában bizonyos dolgokról nem tud az ember.
- Élhet az ember szeretet nélkül, Hamil úr?
- Igen - mondta, és lehajtotta a fejét, mintha szégyellné magát.
Erre sírva fakadtam."

Émile Ajar.: Előttem az élet

Vidám dolgok

2008-08-25T20:18:00.004+01:00

Emiliana Torrini
Gollum's Song

Where once was light
Now darkness falls
Where once was love
Love is no more
Don't say goodbye
Don't say I didn't try

These tears we cry
Are falling rain
For all the lies you told us
The hurt, the blame!
And we will weep to be so alone
We are lost
We can never go home

So in the end
I'll be what I will be
No loyal friend
Was ever there for me

Now we say goodbye
We say you didn't try

These tears you cry
Have come too late
Take back the lies
The hurt, the blame!

And you will weep
When you face the end alone
You are lost
You can never go home
You are lost
You can never go home

Youtube Video

I dont know yet

Unnecessary

Radnóti

2008-08-21T15:27:00.004+01:00

Úgy gondolom, Radnóti Miklós a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja volt, s hatalmasat vesztettünk az Ő értelmetlen halálával. Másrészről, ha az a rengeteg szörnyűség nem törénik vele, vajon kaptunk volna Tőle ilyen csodálatos verseket?

Töredék

"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult, s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő irigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
s várta, hogy talán megszólal újra
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, - a rettentő szavak tudósa,
Ésaiás"

1944. május 19.

Erőltetett menet

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.

Dzsuang Dszi álma

2008-08-18T17:15:00.000+01:00

Az egyik legcsodálatosabb monda, s az abból készült vers, mely életem elmúlt éveit végigkísérte:

Szabó Lõrinc

(1900–1957)

Dzsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelõtt Dzsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy õ Dzsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltûnõdve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi!
Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! –
Õ mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –

Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke õt és mindhármunkat én.

1935

Egy kis elemzés

2008-08-18T00:35:00.000+01:00

Hát igen... Zodiákus jegyem szerint ikrek vagyok, igen erős rák aszcendenssel. Ezek mellet az állatövi jegyem Tigris. Néhány éve kielemeztettem magam egy cseppet, és eléggé meglepett az eredmény. Túl őszinte. Leírom, hogy ne felejtsem el:

"Alaptermészetéből fakadóan békés, szelid, gyengéd. Kifejezetten nyugtató hatással van a környezetére. Kész bármikor, bárkit megvigasztalni, mert csordultig van együttérzéssel.

Ki van téve annak, hogy tehetsége elforgácsolódik, mert sok mindenbe belekezd, de érdemlegeset nem alkot sehol. Szeret tanulni, de a kitartás már nem erénye.
Nagy képzelőerővel bír.

Türelmetlenségre hajlamos, ami gyakran azt jelenti, hogy gyors eredményeket akar. Gyakran késik el találkozókról, igy viszont könnyen, de nem szándékosan megbánt másokat, ugyanakkor ő rendkívül nehezen bocsátja meg a rajta esett vélt vagy valós sérelmeket.

Missziója, hogy tanítsa, terjessze azt a filozófiát, mely szerint a szeretetnek és megértésnek kell uralnia a világot.

Magára kell vállalnia a békéltető szerepét is. Igazi vágya a szeretet, hogy adhasson és kaphasson. Hajlamos szétosztogatni mindenét. Gyakran túlzásokba eshet az érzelmek területén.

Gyakran olyan felelősséget is magára kell vállalnia, ami igazság szerint másokra tartozna.

Felnőtt a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Képes gondoskodni önmagáról, és másokról is, miközben a gondoskodásnak érzi a felelősségteljes oldalát. Jellemvonása az érvényesülési vágy, ez egészen mélyről, fiatalkorától motiválja. Vágya, hogy elismerjék, hogy hatalmat, sikert érjen el élete minden területén.

A hite mélyről fakad, és mindent áthat. Tudattalanul vonzza a rászorulókat. Rendkivül intuitív, romantikus, áldozatkész és érzékeny."

Az első

2008-08-17T23:57:00.002+01:00

Tehát az első bejegyzés...Néhány éve, mikor elindult ez az egész "blog-őrület" megfogadtam, hogy én soha nem fogok ilyen hülyeségekkel foglalkozni, az online napló felesleges, sőt szinte beteg dolog, hisz' az ember az életét önmagában élje, ne az interneten.

Bevallom, ezek után sem óhajtom legféltettebb titkaimat a világ elé tárni (kit is érdekelne frenetikusan izgalmas életem...), azonban pont jónak tűnik arra, hogy néhány képemet, s számomra szép és fontos dolgot összegyűjtsek itt...valószínűleg magamnak.

Néhány hely, ahol láthatóak a munkáim: